Régiből új - ez az egyik alapelvünk, amely szerint a HÁZunk legtöbb bútora, eszköze készül. Azt képviseljük, hogy régi dolgokat újragondolva vagy átalakítva több szempontból is értékes számunkra. Egy nem dobtuk ki a régit. Kettő gondolkodunk rajta, hogy hogyan lehet felhasználni. Három új formát, alakot adhatunk neki. Négy saját kezüleg csináljuk, ezért még értékesebb számunkra, hiszen időt töltöttünk vele és nagy szeretettel készülnek el. Édesapám mondata jár mindig az eszembe, ha valamit meglátok: "Valamire még jó lesz".

Tél. Január. Hétvége. Legszívesebben a házban lennék, bár a tavalyi évben úgy elfáradtunk, hogy a heti munka után hétvégénként is dolgoztunk a háznál, hogy igazából mindketten örülünk, hogy nem megyünk. Édesanyám az elmúlt hetekben már negyedszer ébresztett minket a szokásos 7.30-kor reggel. Mindannyiszor elaludtunk, pedig reggel 6-kor szoktunk kelni. Fizikai kimerültség, de legalább lelkileg érzelem alapon működnek a dolgok: előkerültek a magazinok és a színvilágon gondolkodom.

Hát ötletek vannak, csak tudjunk választani!

A padláson a többi otthagyott romhalmaz állapotú székek között találtam erre a kettőre. Hát így nem használható. Ezen a szép novemberi napon a tornác mellett dolgozom és szétszedem darabjaira. Le is fényképezem, hogyha ilyen formátumra szeretném visszaállítani, akkor tudjam mi van benne. Miközben dolgoztam nem tudtam kiverni fejemből a klasszikus Márkus László bohózatot a "Mi került ezen a fotelon 7200,-Forintba?" címmel.

Aki nem ismerné, itt megnézheti: https://www.youtube.com/watch?v=Rkm8nVmcmQE