November, Bakonyszücs, a Ház. Így állunk most. Látni a házat, a kertet. 112 méter hosszú, az utcafronton, a kapunál 16 méter széles, a ház végében 12 méter széles. Alapterülete 1424 négyzetméter. 

Tüzet rakunk. Na ez már nálunk nem működött, mert esett napközben és minden fa vizes volt.

Apai nagyanyámék házának takarmánytároló fészerében láttam már három évesen is ezt a ládát. Annyira tetszett a kék színe.

Annyi minden történt most októberben, alig tudom elmesélni. Drasztikus változások mindenhol kívül-belül. Most a második ház konyháján történt változásokat mutatom be. Köszönet és hála a mesternek, tanítványának és jómagamnak a munkáért. Nővéremék és barátainak a segítségért kint és bent, a jó ételekért és unokaöcsémnek, aki mindenben segített és még élvezte is. Legalábbis így látszott. 

Lássuk a konyha-előteret eredetileg:

A padláson a többi otthagyott romhalmaz állapotú székek között találtam erre a kettőre. Hát így nem használható. Ezen a szép novemberi napon a tornác mellett dolgozom és szétszedem darabjaira. Le is fényképezem, hogyha ilyen formátumra szeretném visszaállítani, akkor tudjam mi van benne. Miközben dolgoztam nem tudtam kiverni fejemből a klasszikus Márkus László bohózatot a "Mi került ezen a fotelon 7200,-Forintba?" címmel.

Aki nem ismerné, itt megnézheti: https://www.youtube.com/watch?v=Rkm8nVmcmQE

Nappaliban már a Mester és tanítványa rég készen van a hajópadlóval, de még a fa kezelése hiányzott.

Férjem új szerzeményei. Hát nemcsak ezért érdemes őt szeretni! Látszik, hogy amikor egy álom már nemcsak a fejünkben, szívünkben van, hanem hiszünk is benne, akkor kisebb csodákat vagyunk képesek találni, átalakítani, létrehozni.

Egy régi ház megvételekor és átalakításakor mindig számít az ember vagy asszony egy kis titokra, amelyet a Ház rejt. Mi ebben nem nagyon reménykedtünk, mégis a régi gerendák lukait a régi tulajdonosok betömték újságpapírokkal.

A gerendák festése nem egyszerű feladat volt. Először is két rétegben kellett átfestenünk, hogy elfedje az előző sötétbarna színt.

Amikor életünkben először léptünk be a szobába, még nem gondoltuk, hogy ez lesz a hálónk. A gyönyörű gerendák azonban már akkor ámulatba ejtettek.