Igaz a mondás, hogy "Minden zsák megtalálja a maga foltját." Igaz, a mi esetünkben mi találtuk meg azt a zsákfalut, amely hamarosan az otthonunk lesz. Bakonyszücs. 

Hálát adok, hogy a nővérem és férje eljött hozzánk és két pár segítő kezet adtak a házunkhoz. Sógorom mindig is aranykezű volt, nem azért mert minden arannyá válik a keze alatt, hanem azért, mert amihez hozzányúl, azt megszereli, megcsinálja. Igazi ezermester számomra.

Család és barátok. Jöttek, láttak, győztek. Családtagok, akik segítenek és barátok, akik beugrottak, hogy megnézzék, hogy állunk. Sütit is hoztak...

Természet. Imádom, de ide több kellett, mint a szeretet. Kellett egy pár gumicsizma, valami melós gönc, két erős kar és kitartás..kitartás...

Ezt a képet látva az interneten én már ujjongtam, mikor rátaláltunk a Házra, hiszen egy kút az élet, a víz nekem egy és ugyanaz. Aztán jött a kiábrándulás.

Hadd mutassam meg nektek, hogy a gipszkarton mögött mi rejlett illetve mi hiányzott.

Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Hát mi megtartottuk.

Pirkadat... Mindenünk fáj, de ez a kép mindenért kárpótol!

Kincs, ami nincs. Hát jobb lenne, ha ez tényleg a nincs kategóriába tartozna!