Ezt a bejegyzést mindenki érteni fogja, akinek a családja mindig ott van, ahol kell. Kérdezés nékül, jönnek és segítenek. Amíg egyedül éltem sokat utaztam haza a családomhoz és úgy érzem mindig ott voltam nekik, amikor kérték vagy amikor úgy éreztem szükség lehet rám. Amikor megvettük a házat, nem is gondoltam, hogy milyen sokat köszönhetek még nekik. Már több blogbejegyzésben olvashattátok, hogy mit adtak nekünk és miben segítettek eddig. Ez a hétvége is ilyen volt. Amikor édesapámék és a nővéremék megérkeztek akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe s nem azért mert olyan érzelgős lennénk, hanem csak azért,

• mert olyan keveset vagyunk velük, bár lehetne ez több is,
• azért mert a férjemet igazi családtagként kezelik és jöttek a szülinapjára,
• és azért, mert jöttek és ott és abban segítenek nekünk, amiben csak tudnak és amihez értenek.

Hálás vagyok az életnek, hogy ilyen jó családban nőhettem fel és, hogy a férjem is ezt érzi.

A sztori:

2015. július 11., a férjem szülinapja.

Mindenki alszik, azaz majdnem mindenki. Szombat reggel 5 órai harangszó s rögtön utána 3 másodperccel édesapám áll a bejárati ajtóban és két mondat hangzik el a szájából: "Hol a slusszkulcsom?" és "Adj nekem egy papírt!". Na ettől én próbáltam felébredni, mert két mondat közül az elsőt értettem, de mit jelent a második? Minek kell a papír? Levelet akar írni? Vagy rajzolni? (ez nem jellemző rá). Már másodszor tettem fel neki a kérdést: hogy mire kell?. Hamarosan megjött a válasz, ami a tudatomig is eljutott: Megyek kaszálni, Jön a másik vejem is. Tegnap este megbeszéltük. A papír a tűzrakáshoz kell, hogy elégessük a faágakat. Ekkor esett le. Édesapám 73 évesen kipattanva az ágyból megy kaszálni a kertbe, abba a kertbe, amire az elmúlt napokban azt írtam nemegyemberes munka lesz. Papírt odaadtam és visszabújtam a férjem mellé, hogy felébresszem a szülinapján. A köszöntő mondat után megkérdeztem tőle: "Ha szeretnél a szülinapodon reggel 5-kor az apósoddal és sogóroddal kaszálni, akkor most kelj fel..." Így is lett s míg ő öltözött én már a kertben voltam. A sógorom kicsit elkésve, de 6-kor csatlakozott hozzánk hármunkhoz. Később a majdnem nyolcéves unokaöcsém és a nővérem is csatlakozott. Délig dolgoztunk. Kemény munka volt, de így a családdal repült az idő.

Munka közben egy képen...

Egyben a család és egyben a kert

A végeredmény...

és az ünneplés sem maradt el...A vaddisznó pörkölt receptje pedig "TOP SECRET".